Bencsics Klára, Magyar Krónika
A havonta megtartandó, Magyar Művészek találkozóján, 2007 április 21-én, a Kanadában is elismert Noéh Anna festőművész volt a vendég, a Foyer Hongrois (Magyar Otthon) nagytermében.
A Közösség elnöke, Blanár Andrea megnyitó szavai után az “észak festője” festményeinek diapozitív vetítésével illusztrálta festőművészi karrierjét Montrealban a nagyszámú hallgatóság előtt.
Közvetlen előadásában fény derült arra, hogy az 56-os magyar menekült, hogy vált “észak festőjévé”, egyben bepillantást nyújtott az ott élő nép, az eszkimók életébe és körülményeire.
Megtudtuk, hogy tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1952-56 között, ahol a “szocialista realizmus” stílusában tanult, az akkori kornak és ideológiának megfelelően.
Az 56-os szabadságharc bukása után Bécsbe ment, ahol Rockefeller ösztöndíjjal tanult egy évig a bécsi Művészeti Akadémián.
Montrealban, érkezése után, a kezdeti nehézségek, a létfenntartás volt elsőrendű tevékenysége. Festészetének első nyilvános kiállítása az 1967-es Expon volt, mikor is egy úgynevezett” Group showban” vett részt, a “Man and his world” rendezésében.
Baráti javaslatra ment fel először északra 1970 -ben Baffin Island-ra, azaz Pangnirtungba. Ettől kezdve, tíz éven keresztül nyaranta északra ment, hogy ott fessen, és anyagot gyűjtsön. Egyre messzebb és messzebb jutott, egészen Alaszka legészakibb pontjáig, a Point Barrow településig. Eleinte csak skicceket készített, rajzolt és fényképezett. Később néhány bátrabb eszkimó hajlandó volt modellt ülni. Gyakran, csónakon, helikopteren közelítette meg a kívánt terepet.
Kezdetben olajjal festett, finom átható módszerrel, apró ecseteléssel és meleg színekkel.
1973-ban elvitte északi tájképeit a Dominion Gallery akkori tulajdonosához, Dr. Marx Sternhez. Erről az első találkozásról idézem Dr. Stern szavait:” Munkája felhívta figyelmemet egy sokat ígérő művészre aki új, érdekes kanadai dimenziót tárt elém”.
A Dominion Gallery azonnal lekötötte Noéh Anna további műveit és három nagy kiállítást rendezett neki: 1975, 1978 és 1985-ben. Anna, Dr Stern halála után elhagyta a Gallery-t. Azóta nem volt nagy kiállítása, de festészete és neve elterjedt egész Kanadában. Újságok interjúvolták, az akkori Montreal Star, ismert művészeti folyóiratok:
a “North Nord”, a “Le Collectionneur”, ahol hosszan méltatták művészetét.
Ma már megtalálhatók képei: a montreali Museum of Fine Arts, Quebec múzeumaiban. Vancouvertől – New Foundlandig, Kanada számos Art Gallerijében, privát gyűjtőknél és vállalatoknál. Pl.: a Bombardier Inc., Consolidated Bathurst Inc., Nordair, Royal Bank of Canada, hogy csak néhányat említsek.
Természetesen, Noéh Anna a mostani előadáson szokott szerénységével, nem említette részletesen fenti sikereit. Inkább stílusára tért ki, hiszen manapság nem “divat” a realista festészet, de előadásából kitűnt , hogy a kezdeti “szocialista realizmus” amit otthon tanult, hogyan vált spirituális realisztikus stílussá saját életében.
Miben is rejlik Noéh Anna , az 56-os magyar menekült sikere a kanadai művészkörökben és a publikumnál? Nagyméretű északi képei és annak modelljei, főleg nők és gyermekek ábrázolása kitűnő példája a realista festészetnek. Ezen felül objektív, de érzékeny realizmusa mély spirituális kifejezéssel párosul.
Egyik kritikus ezt írta róla: “A festő tehetsége és stílusa magas realisztikus stílussá fejlődött ki és sajátságos dimenzióját igazolja”.
Noéh Anna, közelebbről megismerve az eszkimók mai életét, realizálta a nagy tragédiát: a televízió, a repülőgép, a konzervek, a modern élet: szörnyű változást hozott a “föld népének” (inuit)- ” Az eszkimók, kőkorszakbeli emberek, akik az atomkorban élnek.” Ezt az állapotot örökítette meg Noéh Anna képeiben. Például a: “Shopping trip”, vagy “The trading post”, a “Contemporary nomad” stb.
Ahogy az idő haladt, technikája is változott , áttért az acrylic használatára, változatlanul pontos, aprólékos ecseteléssel. Festményei azonban továbbra is a melegen áradó fényt sugározták.
Az előadáson feltett kérdésre válaszolva, kiemelte, hogy igen, a természet szeretete, a föld, a kövek, a víz, felhők mozgása, számára ma is a Teremtő alkotását bizonyítják. Festményeiben ez a spirituális realizmus az, ami végső fokon Noéh Anna festőművészt elismert kanadai festővé tette.
Számomra öröm, hogy végre a magyarok is megismerték az előadás folyamán Noéh Anna festőművész műveit, ha másképpen nem is, de kitűnő előadása és vetített képei alapján.
Klara Bencsics, who came to Canada after 1956, is a long-time contributor on cultural matters to the Montreal Hungarian language weekly, Magyar Kronika.