Balla András
– Kedves Éva! Először is, hadd gratuláljak ehhez a szépen hangzó kitüntetéshez. Önnek a magyar köztársasági elnök, Sólyom László, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. Mivel lehet kiérdemelni egy ilyen rangos elismerést?
– Az indoklásban ennyi áll: „…a Tárogató c. nyugat-kanadai lap főszerkesztőjének, a nyugat-kanadai magyarság identitásának megőrzése, a magyar kultúra kanadai megismertetése érdekében végzett tevékenység elismerése-ként.”
Ehhez szeretném hozzáfőzni Arany János megjegyzését, amikor őt kitüntették: „Azt beszélik rendjelt kaptam: nem vetettem, nem arattam…” – vagyis, valóban megérde-meltem-e ezt a megtiszteltetést?
Kanadában rajtam kívül még ketten részesültek kitüntetésben: Mailáth Mária, a montreali MAGYAR KRÓNIKA hetilap szerkesztője, úgyszintén Dr. László László, az ottawai St. Elisabeth magyar katolikus egyház lelkésze.
– Gyanítom, hogy nem egyik napról a másikra jut el valaki odáig, hogy odahaza is felfigyeljenek rá.
– Mi tagadás, jó néhány olyan évtized van már mögöttem, ahol a kanadai-magyar kapcsolatok ápolásán és a hazai kultúránk terjesztésén volt a hangsúly.
– Szemezgessünk egy kicsit ezekből a tevékenységekből.
– Kezdjük tán a Bartók Béla centenáriummal, mely 1981-ben volt. Akkor életre hívtam egy, legnagyobbrészt kanadaiakból álló bizottságot az ünnepség-sorozat lebonyolítására, a Canadian Broadcasting Corporation – rádió –, a University of British Columbia zenei fakultása és a Vancouver Chamber Choir részvételével.
Következő évben, hasonlóképpen Kodály Zoltánt ünnepeltük a Vancouver Academy of Music, a UBC zenei fakultása és a Vancouver Symphony Orchestra részvételével, mely programokon Kodály özvegye, Kodályné Péczeli Sarolta is részt vett. Minden erőmmel azon voltam, hogy minél szélesebb körő kanadai nyilvánosságot kapjon mindkét világhírű zeneszerzőnk centenáriuma. A rendezésekben Csapó Ria is nagy segítségemre volt.
Az 1990-es évek elején Vancouverben tartották a Nemzetközi Kórusfesztivált, mely alkalommal én tanítottam be a vancouveri Bach Kórust, Kodály: Psalmus Hungaricus c. művének magyar szövegére.
1991-93-ig az ETHNO-BUSINESS COUNCIL OF BRITISH COLUMBIA nevű szervezet tagja és később elnöke voltam. Nagyon sokat tettünk azért, hogy a különféle etnikai csoportok, köztük a magyarok üzleti vállalkozásait segítsük, és eredményeiket elismerjük.
1999-ben a lengyel és magyar NATO tagság ünnepi programját segítettem szervezni és a díszvacsorán én mondtam angol nyelven az ünnepi beszédet az állam, a tartomány és a város képviselői előtt.
– Úgy tudom, hogy az íróasztal mellett is akadt tennivaló…
– Az ENCYCLOPAEDIA HUNGARICA angol nyelvű kiadásához végeztem, és végzek fordításokat, azonkívül lektorálom az anyagokat. A sorozat első kötete már megjelent. 2000 óta dolgozom ezen, de még nem látni a végét.
– Egyetemi katedráról is suttognak egyesek…
– 2002-ben, az „Adult Education Program” keretében egy szemeszteren magyar nyelvet tanítottam az Egyetemen.
– Aztán ott volt az 56-os megemlékezés…
– Igen, az ötven éves évfordulóra megszerveztem az angol nyelvű megemlékezést a Magyar Házban. Azt hiszem, méltó módon ünnepeltük azt a Forradalmat, amelyik az itt él? magyarok zömének dönt? változást jelentett az életében.
– Nem ejtettünk szót még a dédelgetett gyermekről, a Tárogató-ról…
– Persze, a Tárogató! 1996-ban kezdtem el segíteni a Tárogató szerkesztésében, még Miska János, majd Csordás Jolán vezérlete alatt. 1999 óta vagyok a főszerkesztője, 2004-ig Kerti Éva hozzáértő segítségével. Minden hónapban azzal a céllal indítjuk útjára a lapot, hogy átfogó képet adjon a kulturális egyesületünk tevékenységéről, és nem mellékesen betöltse a szórakoztatás, művelődés feladatát.
– Azt pedig nekem illik hozzátennem, hogy a folyóirat körüli feladatokat nem egy nagy létszámú szerkesztőség végzi. A munka legjava, az anyaggyűjtéstől a szerkesztésig Önre vár.
– De mindig számíthatok segítőkész és hozzáértő kollégákra. Úgy érzem, hogy ez az elismerés nekik is szól. Sőt az egész magyar közösség jutalma ez. Ez a kitüntetés tisztelgés mindnyájunk munkája előtt.
– Köszönöm a beszélgetést. Hadd zárjam azzal ezt az interjút, hogy honfitársaim nevében további jó egészséget kívánjak az elkövetkező feladatokhoz.