Ádám Christopher
2007 február 18-án, a harmadik Észak-Amerikai Magyar Táncház Fesztivál keretében került sor a Göngyösbokréta Népitánc Együttes ünnepi koncertjére, melyben megünnepelték a montreáli csoport immár 40 éves fennállását. A Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben megrendezett háromnapos fesztivál már pénteken elkezdődött egy táncházzal és szombaton folytatódott egész napos programmal. A felnőtt táncoktatás mellett, voltak külön játékok gyerekek részére, műhelymunkák, előadások, piac, ahol nagy választékban lehetett ajándéktárgyakból válogatni és magyar kocsma, ahol élő zene mellett beszélgethettek a vendégek.
A meghivott csoportok és vendégek között ott volt a Kodály Együttes Torontóból, a Forrás Együttes Vancouverből, a montreáli Gyanta Együttes, Jim Cockell Edmontonból, valamint Segiu Popa és Jessica Gál zenészek Montreálból. Ezen kivül jelen volt ifj. Mlinár Pál, aki a Forrás Táncegyüttest irányitja, Kőrösi Katalin Budapestről, Codoba Florin hegedűprimás Erdélyből, Orbán Laci hegedűs Los Angelesből, Krasznai Attila gitáros, Garda Levente Marosvásárhelyről, valamint Hajdu-Németh László, aki második-generációs amerikai magyar. László kontrát játszik az Ételfa Együttesben.
Az évtizedek folyamán több mint 70-en táncoltak a Gyöngyösbokrétában és az egykori táncosok közül a legtöbben visszajöttek még egy fellépésre a vasárnapi ünnepi koncert keretében, csatlakozva a jelenlegi táncosokhoz. A programot Dreisziger Kálmán, a Bokréta művészeti vezetője nyitotta meg, aki egyben visszatekintett az 1967-ben alakult együttes múltjára, valamint hangsúlyozta a helyi magyar közösség közreműködésének szükségességét a Bokréta további fennmaradása érdekében.
„Ennek a harcnak a csatatere nem a színpadon, nem a próbateremben, hanem közösségünk otthonaiban van. Jöjjünk rá: a gyerekek sohasem azt csinálják amit mondunk vagy parancsolunk nekik. Hanem, legjobb esetben azt amit látnak tőlünk. Tehát ha Ti, kedves magyar szülők, bekapcsolódtok az együttesünk életébe, lejártok a próbákra, jól érzitek magatokat ebben a csodálatos kultúrális közösségben, esetleg még táncoltok is egy picit, akkor van valami remény. Érdemes munka. Mert e hijján beleolvadunk a globális-amerikai kultúrába és unokáink viszonya az ezeréves magyar kultúrához abban merül ki, hogy esetleg megjegyzik: ’Oh, my grandparents were, like, Hungarian. Or something.’ Adja Isten, hogy ne ez legyen a jövőnk – ”mondta Dreisziger Kálmán.
Kalapáti Mária, a Gyöngyösbokréta egykori elnöke (1967-1986) nem tudott jelen lenni a rendezvényen, de jókivánságait küldte és köszönetet mondott mindazoknak akik „40 éven át dolgoztak a magyar kultúra ápolásáért.”
Siket Erzsébet vette át a Bokréta vezetését Kalapáti Máriától 1986-ban és 1996-ig az együttes elnöke maradt. . Elmesélte az elnöklése alatti legjelentősebb fellépéseket, köztük egy 1995-ös koncertet a floridai EPCOT Center-ben, ahol naponta kétszer lépett fel a Bokréta, öt napon keresztül. Siket Erzsébet elmondta, hogy a táncosok ellátogattak Disney World-be és a Disney Studios-ba, ami életreszóló élmény volt.
1996 óta Horváth Ági vezeti a Bokrétát és egyben ő az együttes legrégebbi tagja. A hetvenes években kezdett táncolni és azóta végez önfeláldozó munkát a Bokrétában. Elmondta, hogy jelenleg négy csoportból tevődik össze az együttes, mely magába foglalja a hosszú évek óta táncoló felnőtteket és a most kezdő gyerekeket.
A vasárnapi koncert mellett, külön kiállítást lehetett megtekinteni a plébánia melletti Ifjúsági Otthonban a Gyöngyösbokréta múltjáról. Itt fényképek, az együttes által használt népviseletek és egyéb tárgyak voltak kirakva.
A koncert és az egész fesztivál példa volt a szoros közösségi közreműködésre, hiszen az egyházközség valamennyi szervezete segített abban, hogy a fesztivál sikeres legyen. A Montreáli Magyar Iskola diákjainak pedig külön élmény volt, hogy iskola idő alatt ők is kipróbálhatták a népi táncot. A rendezvény minden szempontból sikeres volt és ennek legjobb bizonyitéka az, hogy az egyházközség nagyterme megtelt fiatalokkal, fiatal házaspárokkal és többségben azokkal a második és harmadik generációs kanadai magyarokkal, akik fontosnak tartják örökségüket.
Source: Magyar Krónika, February 23, 2007. p. 1., [Printed Version]